Tévúton

Magyar gyermekek külföldi gyermekvédelmi rendszerekben

Az Európai Uniós szabadságjogok egyik legmeghatározóbb pillére a szabad munkavállalás, melynek hatására több, mint 120.000 honfitársunk hagyta el végleg vagy átmenetileg az országot és vállalt munkát külföldön: főként Németországban, Ausztriában és Angliában.

Hogy ennek a gazdasági migrációnak milyen hatásai vannak a családokra, arról persze igen előrelátóan nem készültek felmérések; úgyhogy most elmesélem nektek azt, ami még a nem létező tanulmány apró betűs részeiből is kimaradna.

Kittivel nem ismertük egymást személyesen annak ellenére, hogy pár évvel utánam végzett a Szegedi Tudományegyetem szociális munkás karán. A diplomaosztót követően sok ezer honfitársához hasonlóan ugyanis rögtön Angliában próbálta meg frissen szerzett tudását Forint helyett Fontra váltani.

Az angol gyámhivatal kötelékében kezdetben az utógondozott gyermekek érdekeit képviselte, majd később arra specializálódott, hogy a nevelőszülőnek jelentkezők alkalmasságát vizsgálja. Szorgalma és kitartása meghozta gyümölcsét, mert 10 évvel később már önálló, független szakértőként segítette azon önkormányzatok munkáját, akik nem tudtak eleget tenni a törvényben előírt kötelezettségeiknek.

Szociális munkásokból Angliában is mindig hiány van – meséli Kitti. Az azonban, hogy valakinek ilyen jellegű diplomája van, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy szakmailag kompetens is. Az ország gyermekvédelmi rendszere rendkívül aprólékosan kidolgozott, komoly jogi tudást és folyamatos önképzést igényel. Azok a szakemberek, akik nem képzik magukat folyamatosan, egy idő után képzetlen munkaerőnek számítanak.

A magyarok egyik kedvelt migrációs célországába:  Angliába sem csak egyedülálló személyek, hanem rengeteg család is kiköltözött az utóbbi 10 évben szerencsét próbálni. A szakképzetlen, nyelvet nem beszélő külföldiek azonban nem minden esetben találták meg a számításukat az ígéret földjén. A kitelepült, vagy kint született gyermekek sok esetben a felnőttek elhibázott döntéseinek áldozatává váltak, illetve válnak a mai napig, ami alól a hírhedten talpraesett magyarok sem kivételek.

2018-ban a családommal együtt végleg hazaköltöztem Magyarországra, de a munkám továbbra is Angliához köt, ugyanúgy a gyermekvédelemben dolgozom.

Ezt hogyan képzeljük el, kisgyermekes szülőként folyamatosan ingázol a két ország között?

Kezdetben úgy volt, de ma már az angliai kötelezettségeimet interneten keresztül bonyolítom le.

Mi a konkrét feladatod?

Az Angliában állami gondozásba került magyar gyermekek szüleit, rokonságát kutatom fel itt Magyarországon, illetve az ő alkalmasságukat mérem fel egy esetleges kihelyezéshez.

Ezt hogyan képzeljük el a gyakorlatban?

Vegyünk egy magyar családot, akik szerencsét próbálnak Angliában. Ez mindenképp egy óriási sokk mindenkinek és még akkor sem jelenti azt, hogy azonnal képesek alkalmazkodni a befogadó ország szokásaihoz és alkalmazni annak szabályrendszerét, ha van munkájuk és képesek biztosítani a saját megélhetésüket. Az én klienseim többnyire roma családok, akik természetesen hozzák magukkal a saját mentalitásukat, szokásrendszerüket, nevelési módszereiket. Ezek azonban nem minden esetben kompatibilisek az angol gyermekvédelmi rendszerrel, ami köztudottan rettentően szigorú és fele annyira sem toleráns, mint mondjuk a magyar. (nevet) Ha itthon az angol mérce érvényesülne, nem sok gyerek élne a vér szerinti családjában. Angliában a gyermekek testi fenyítése (pl egy pofon) vagy a verbális agresszió is indok lehet a kiemelésre. Ha egy gyerek kiemelésre kerül, akkor fél éven belül végleges döntés születik arra vonatkozólag, hogy mi lesz a sorsa. Nincs csiki-csuki, nincsenek éves felülvizsgálatok; a bíróság rövid úton pontot tesz az ügy végére és nincs végtelen türelemmel a vér szerinti szülő jogai iránt.

És hogyan kerülsz te a képbe?

Ha magyar gyermek kerül az angol gyermekvédelmi rendszerbe, akkor a hatóságok hivatalból értesítik az Emberi Erőforrások Minisztériumát. Bár az angol bíróságok nagyon szigorúk, azonban első körben mindig arra törekszenek, hogy a gyermek a vér szerinti szüleihez valamilyen rokoni –vagy baráti szállal kapcsolódó családhoz kerüljön. Ezért aztán nem kevés pénzt áldozzanak arra, hogy a külföldi gyerekek származási országában kutassák fel a potenciális rokonokat.

Én ezt a munkát végzem itt, Magyarországon. Független szakértőként igazságügyi szakértői véleményeket készítek a magyar rokonokról, angol nyelven az angol bíróságok számára.

Hogyan végzed ezt a munkát a gyakorlatban?

Megkapom a vaskos iratanyagot a bíróságtól és felveszem a kapcsolatot a vér szerinti (magyar) szülőkkel. Ők ellátnak információval a rokonságra vonatkozóan, akiket felkeresek személyesen az ország egész területén bárhol, több alkalommal is. Környezettanulmányt végzek, elbeszélgetek velük, megkeresem az illetékes önkormányzatot, gyermekjóléti szolgálatot, a jelöltek munkaadóit és mindenkit, aki érintett. Amennyiben az adott személyek között van a gyermek ellátására alkalmas jelölt, aki elvileg vállalná is a kiskorú gyámságát, de mondjuk a lakókörnyezete nem megfelelő vagy a jövedelme nem elegendő a plusz egy (vagy több) fő ellátásához, kalkulációt készítek arra vonatkozólag, hogy az angol gyámhatóságnak hány Fonttal kellene havonta támogatnia a családot, hogy a kihelyezés sikeres és tartós legyen.

Egy pillanat: ez azt jelenti, hogy ha te találsz egy alkalmas rokont, akihez elvileg hazaadható a gyermek Angliából, akkor a hazagondozást követően az angol állam havi szinten támogatja ezt a családot, kemény valutával?

Igen, amennyniben erre a befogadó családnak szüksége van. Ha az angol bíróság a magyar rokonság javára dönt, akkor a hazaköltözést követően az ügyet átveszi a magyar gyámhatóság vagy a gyermekjóléti szolgálat és így Anglia a továbbiakban már nem illetékes; viszont az angol bírósági határozatban megállapított összeget havonta folyósítja a befogadó család részére.

És mi ebben a biznisz Angliának?

Angliában egy gyermek nevelőszülőnél történő elhelyezése általában 500-700 Font között van hetente. Egy esetleges magyarországi kihelyezéskor ez az összeg a körülmények függvényében általában olyan 400 Font havonta. Azt azonban fontos hozzátenni, hogy ennek megállapításához nekem minden körülményt és lehetőséget figyelembe kell vennem: nemcsak a család bevételeit és kiadásait, de a magyar állam által nyújtható lehetőségeket is, a szociális segélyektől kezdve a kedvezményes családtámogatási ellátásokig. Fel kell mérnem, hogy ezek közül a konkrét család számára mely források hozzáférhetőek, és melyek nem. Ez rettentő komoly munka, ami nagyon sok időt és naprakész tudást igényel.

Meddig tart egy-egy ilyen munka?

Egy ügy (egy gyermek vagy testvérpár) általában 6-8 hetet vesz igénybe. Az általam elkészített szakértői vélemény általában 120 oldalas, összefüggő dokumentum, ami nagyon széles spektrumú. Nemcsak magáról a családról kell írnom benne, hanem mondjuk a roma kultúráról, szokásokról is (például a korai gyermekvállalás), és nem utolsó sorban a helyzetükről a magyar társadalomban. Minden állításomat hitelesen alá is kell támasztanom úgy, hogy az megállja a helyét egy tárgyaláson és ne lehessen belekötni.

Hány ügyed van egy évben?

Évi 6-8 gyermeket tudok megvizsgálni, párhuzamosan maximum 2 ügyet tudok vinni, de az már nagyon sok. Az ember azt gondolná, hogy ez a szám csökken, de sajnos a valóság mást mutat, egyre több megkeresést kapok, most már átlagban havi 2 gyermeket.

Hogyan méred a munkád hatékonyságát?

Azért kérnek fel engem, mert alapos munkát végzek, és a szakvéleményeimet elfogadják a bíróságok.

Van információd arról, hogy hogyan alakul a hazagondozott gyermekek sorsa? Végzel utánkövetést?

Sajnos erre nincs kapacitásom. A hazagondozást követően a gyermekek ügye átkerül Magyarország hatáskörébe és onnantól kezdve számomra nincs hozzáférés.

Nem gondoltál még arra, hogy ez komoly visszaélésekre is okot adhat? Ha az angol állam nem követi nyomon a gyerek sorsát a kihelyezést követően, akkor ki és hogyan kontrollálja, hogy az a havi átlag 400 Font (ami aktuálisan kb. 162.000 Ft) kire/mire van felhasználva és nem utolsó sorban, hogy ki használja fel? Nem akarok rosszindulatú lenni, de ez azért nagy ziccer mondjuk egy mélyszegénységben élő család számára.

Igen, ez egy valós rizikó, és az, hogy egy esetleges visszaélés ténye visszajut-e az angol bírósághoz, teljességgel kiszámíthatatlan és nagyban függ a magyar hatóságoktól, akiknek azonban elvileg nincs jelentési kötelezettsége.

Lássuk jól értem-e a helyzetet: kimegy a magyar család Angliába; a gyerek bekerül állami gondozásba, de a szülők nem esnek kétségbe, hiszen megnyugtató a tudat számukra, hogy a csemete néhány hónapon belül hazakerül a nagyihoz, nagykorúságáig átlagban a magyar családi pótlék tizenháromszorosát hozva a konyhára havonta. Azt pedig, hogy ezt követően a vér szerinti szülők hazatérve ismét magukhoz veszik a gyereket, vagy rosszabb esetben csak az utána folyósított juttatást; mindezt igazából senki nem kontrollálja.  

Nem gondolnám, hogy ez lenne a jellemző, de elvileg előfordulhat.

Az angol gyermekvédelem egy komoly, átgondolt és aprólékosan kidolgozott rendszer. Véleményed szerint megéri ezeknek a horribilis összegeknek a kifizetése a befektetést? Milyen esélyekkel indulnak neki az életnek az angol gyermekvédelmi rendszerből kikerült gyerekek?

Angliában is van úgynevezett utógondozás, amit azonban a nevelőszülők már nem szívesen vállalnak, mert lényegesen kevesebb pénz jár érte. Az immár nagykorú fiatalok nagyrészt utógondozói otthonokból lépnek ki a nagybetűs életbe, de annak ellenére, hogy a továbbtanulási lehetőségeik korlátlanul finanszírozva vannak, nem hoznak átlagon felüli teljesítményeket. A külföldiek viszont előszeretettel használják ki ezt a lehetőséget; főleg azok a fiatal menekültek, akik kísérő nélkül érkeznek az országba és fiatalabbnak mondják magukat a valós koruknál. Ez azért nagyon előnyös számukra, mert ha bekerülnek az angol gyermekvédelmi rendszerbe, akkor biztosítani kell számukra a tanulás lehetőségét. Ezt többnyire nagyon ügyesen ki is használják és olyan iskolákba is bekerülnek, amit mondjuk egy átlag fizetéssel rendelkező család nem engedhet meg a saját gyermekeinek. Persze a hatóságok igyekeznek elejét venni a visszaéléseknek és a legmodernebb orvos-diagnosztikai eszközökkel próbálják meg megállapítani a fiatalok valós korát, de az igazság az, hogy elég nagy a „rés a pajzson.”